Nehéz eldönteni, milyen skatulyába lehet belegyömöszölni a kis Veronikát. Lehetőség kínálkozna bőven: gyermekkönyv, ezoterikus irodalom, kor- és tájleírás, tanmese felnőtteknek
Egyik sem illik rá, mégis mindből van benne.
Maga a történet egy család tagjai és környezetük köré szerveződik, de nem csak egy korra vonatkozik. Tekintve, hogy az író elkötelezett ezoterikus volt és maga is valamennyire tisztánlátó, a könyv alapvető eszmeiségén végighúzódik az újjászületés (reinkarnáció) tana, mint vezérfonál. Erre vannak felfűzve a főszereplő kislány és nagybátyjának különböző testetöltései.
A történet egy házban és bővebben egy kis észak-német, baltikumi faluban játszódik, ahol több nemzedék óta lakik Veronika családja. A kezdetben pár éves kislány tisztánlátása révén bepillantást nyer a ház körüli kert flórájának és faunájának hétköznapi ember számára nem felfogható, asztrálvilági életébe; megismerkedik bogárral, rigóval, sünnel, tündérekkel, szellemekkel és végül saját őrangyalával. Aztán eljön a pillanat, amikor - mint minden gyermek - elveszti az asztrálsík iránti érzékenységét és csak nyomokban marad meg észlelési képessége. Találkozik egy régi rokon itteni és túlvilág között bolyongó szellemével és megváltozott tudatállapotban visszaemlékszik néhány korábbi testetöltésére. Végül meghal és megszabadulva a fizikai test okozta korlátoktól, felismeri igazi helyét és küldetését.
A könyv igazi értékei nem a cselekményben rejlenek. Nagyon színesen ábrázolja az egyes jellemeket - akár állati, akár emberi alakba öltöztetve, mint például a macska, illetve a nagynéni alakjában, de ami sokkal megkapóbb, az a mély humánum, amivel mindezt teszi.