Gibran Prófétáját főként azoknak ajánljuk, akik számára a költészet nyitja ki a világ felfedezéséhez és megértéséhez szolgáló lelki kapukat. A szegény sorsú észak-libanoni családból származó Gibran ihletett költészete a XX. század első évtizedeiben bontakozott ki. A Próféta 1923-ban jelent meg, a Próféta kertjét már csak halála után rendezték sajtó alá. Gibran Rodin tanítványa volt, a kötetbe válogatott képek tanúskodnak átszellemült művészi látásmódjáról. A Próféta, aki a legmagasabbat keresi, tanításokat ad népének mindarról, amiről az emberek hallani kívánnak, és magyarázatot szeretnének: a szeretetről, a munkáról, házasságról és gyermekekről, barátságról, örömről és bánatról, szabadságról és szépségről, vallásról és halálról, az időről és a létezésről - életünk legfontosabb kérdéseiről. A különféle témákról szóló tanítások feltárulnak és kibomlanak az olvasó - értelmező - a témán meditáló ember előtt, ahogy a próféta-költő egyre beljebb és beljebb hatol a magyarázatokba, kiindulva az egyszerűbbtől, eljutva az összetettig, megragadva a kézzelfoghatót és megérintve a megfoghatatlant.
"Mélyebbre kell jutnotok szavaitoknál. Csermelyek elveszett kútfőjét kell keresnetek, rejtett barlanggá kell válnotok, mely önnön mélyéből visszhangzik fojtott hangokat, miket most még nem is hallotok. Mélyebbre kell jutnotok szavaitoknál, mélyebbre bármi hangnál, a Föld valódi szívéig; és ott egyedül lesztek Vele, a Tejúton Vándorlóval."