A Bhagavad Gítá, az Isteni Ének, a nagy hindu hősköltemény, a Mahábharáta önálló része. Az ilyen ősi költemények általában nem egy ember művei, hanem az évszázadok során sokan változtatták, bővítették azokat. Valószínűleg ez történt a Bhagavad Gítá-val is, bár a hagyomány szerint mind az egész Mahábharátát, mind ezt a részét Vjászá, a nagy bölcs írta.
A Bhagavad Gítában mind a két indiai bölcseleti rendszer, a szánkhja és a védanta eszméi tükröződnek. Ez a tény látszólagos ellentmondásokra vezet, de a lényeget ritkán érinti. Az alapvető eszméket még az az olvasó is megérti, aki nincs tisztában az indiai bölcseletek alapelemeivel. Igaz, rá kell szánni egy kis fáradtságot és belemélyedni a szövegbe, de a Bhagavad Gítá egyébként sem könnyű, afféle egyszerre kiolvasható mű. Annak ellenére, hogy a benne foglalt tanítások a legmagasabb rendű metafizika részei, mégis szinte minden verse közvetlen kapcsolatban van mindennapi életünkkel.
A tanítások keretéül egy szimbolikus csatára készülődés szolgál: Kuruksetra mezején két egymással rokon nemzetség hadseregei állnak egymással szemben. A Pándavák vezetője Ardzsuna, akinek harci kocsiját szellemi tanítója, Krishna hajtja. Ő magyarázza el a vonakodó Ardzsunának a 'harc' értelmét és a tizenhét párbeszédben ismerteti vele a jóga mibenlétét és elmagyarázza legfontosabb irányzatait.
A jógának három fő útja van: az odaadás, a tudás és a cselekvés jógája. Ez a három fő irány több részre oszlik, ezek mindegyikéről egy-egy párbeszéd szól.
A fordítás Annie Besant angol nyelvű fordításából készült. Más kiadásokkal ellentétben csak a szikár szövegre szorítkozik.