A teozófiai társulat jelvénye számos jelképből áll, amelyek mindegyikét ősi idők óta használják, az emberre és a világegyetemre vonatkozó mély értelmű szellemi és filozófiai fogalmak jelképeiként. Változatos formákban lelhetők fel a világ nagy vallásaiban, és egyetemességükre utal az egymástól távoli kultúrákban való megjelenésük is.
Részben ősi mivoltuk, részben eredetük megállapításának nehézségei miatt nem lehet ezeket a szimbólumokat leszűkített pontossággal értelmezni. Az itt rendelkezésre bocsátott értelmezést, inkább az általuk közvetített igazságként, mint értelmezésükre vonatkozó pontos megállapításként lehet tekinteni.
A jelvény közepén levő ankh, vagy crux ansata (füles kereszt) a feltámadás ősi egyiptomi jelképe. A Tau-ból vagy T alakú keresztből és a rajta levő kis körből van összeállítva. Az egyiptomi szobrokon, fali- és sírfestményeken sokszor kézben tartva látható. A Tau kereszt az anyagot vagy a formák világát jelképezi, míg a kis kör a szellemet, az életet jelenti. Ezért az ANKH a szellemnek az anyag feletti, a jónak a rossz feletti diadalát fejezi ki. Ezért az élet keresztje, a feltámadás és a halhatatlanság szimbóluma. Jelenti még az anyagba alászállott és ott megfeszített, majd feltámadott szellemet is.
Az összefonódott kettős háromszög, ahol az egyik (a világosabb) felfelé, a másik (a sötétebb) lefelé mutat, a szellemnek az anyagba szállását, és a forma korlátozó határaiból való felemelkedését jelképezi. Ugyanakkor utal a világos és sötét erők közötti, a természetben levő folyamatos küzdelemre. Amikor – mint ebben a jelvényben is – a kettős háromszöget a farkába harapó kígyó körében ábrázolják, akkor a teljes megnyilvánult természetet jelképezi, a tér és az idő korlátozásaiba burkolt világegyetemet, és az egységet, amely kettősségében, mint szellem és anyag mutatkozik meg, amelyek egységük jeléül elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak.
A csúcsával felfelé irányuló háromszög az Atya, a tűz vagy a szellem, míg a lefelé irányuló az Anya, a víz vagy az anyag. Mindkét háromszög három oldalával és sarkával jelenti egyszersmind annak hármas természetét, amit jelképez. A tűz vagy szellem háromszög hármassága: lét, tudat, üdvösség; tevékenység, tudás, akarat; teremtés, fenntartás, felszabadulás. Az oldalak egyenlők, mert ebben a hármasságban egyikük nincs a másik felett vagy alatt, egyikük sem kisebb a másiknál. Valamennyi természete egyformán immanens (benne rejlő), valamennyi egyképpen jelenlevő. Az anyag vagy víz háromszögének hármassága az anyag három lényegbeli jellemvonását szimbolizálja: tehetetlenség, mozgás, ritmus (rezgés).
A tizenkét egyenlő oldal, amelyet a vonalak keresztezése eredményez, ha az ábrát a maga egészében tekintjük, a kaldeai és más régi vallások 12 nagy jelképét, a napév 12 hónapját jelenti. Ezt a felsorolást tovább is lehetne folytatni. A zsidó vallásban az összefonódott kettős háromszöget Salamon pecsétjeként, illetve Dávid csillagaként ismerik.
A kígyónak, más szimbólumokhoz hasonlóan számos jelentése van. Mindig a bölcsességgel társították, különösképpen a rejtett tudással, amely a legmagasabb bölcsesség. Ha – miként itt is – a saját farkába harapva ábrázolják, a kezdet és vég nélküli örökkévalóság szimbólumává válik, vagyis az a kör, amelynek a középpontjában világegyetemek jelennek meg, növekszenek, majd elpusztulnak, eltűnnek.
A szvasztika a kereszt-jelkép számos megjelenési formája közül egy másik. Ez a tüzes kereszt, ahol az óramutató járásával megegyezően körbeforgó, örvénylő lángkarok jelképezik a természet roppant energiáit, amelyek az atomoktól a csillagokig és csillagrendszerekig szüntelenül teremtik a formákat. A fordított irányban forgó karok pedig a formákat szétoszlató, felbontó energiákat jelképezik. A két hatás együttesen hozza létre a fejlődés folyamatát.
Az Istenség három aspektusát elismerő vallásokban a szvasztikát a harmadik aspektussal, a Háromság harmadik személyével társítják, aki egy időben a teremtő és az elpusztító is: a hinduizmusban Shiva, a kereszténységben a Szentlélek vagy Szentszellem.
A jelvény fölött szanszkrit betűkkel látható a hinduizmus és buddhizmus szent szava, amelyet általában a mélységes jelentésű AUM vagy OM kifejezéssel jeleznek. Azt is mondják, hogy a teremtő igét, vagyis a Logoszt jelenti, a felfoghatatlan valóságot, minden lét forrását. Ez a hatalom szava, ami csakis a legnagyobb tisztelettel szabad kiejteni.
A jelvényt a Teozófiai Társulat jelmondata, „Nincs magasztosabb vallás az igazságnál” veszi körül. Minden teozófus, bármely valláshoz vagy hitelvhez tartozzon is, az igazságot keresi, kutatja. Minden nagy vallás az igazság valamilyen megtestesülése és a megvalósításához vezető egyik út.
A szimbólumok tanulmányozása majdnem kimeríthetetlen, és értelmezésük további lehetőségeket rejt magában.