A Nemzetközi Teozófiai Társulat rövid története

1875. november 17-én New Yorkban 16 fővel megalakult a Teozófiai Társulat, amelynek elnöke H.S. Olcott lett. A Társulat nevét az ókori neoplatonikusoktól vette. Olcott dolgozta ki a Társulat alapszabályát, amihez az Egyesült Államok alkotmányát vette alapul, mivel ez volt akkoriban a legdemokratikusabb alkotmány.

A Nemzetközi Teozófiai Társulat központja ma Indiában, a Chennay (korábban: Madras) városban található Adyarban van, ahová az 1880-as évek elején még Olcott és Blavatsky együtt utaztak el, és onnan folytatták a Társulat szervezését. A Nemzetközi Teozófiai Társulat a világ több mint 50 országában működő nemzeti társulatokból áll. A széleskörű önállósággal rendelkező nemzeti társulatoknak elnöke, vezetősége és nemzeti alapszabálya van.

Adyarban indították el a The Theosophist című lapot, ami nemzetközi folyóirattá vált. Olcott rakta le a ma is működő hatalmas könyvtár alapjait. Az ókori Alexandria könyvtárának példája lebegett a szeme előtt, amikor hozzálátott ehhez a munkához. Ma a könyvtárnak számtalan értékes könyve mellett egyedülálló ősi kéziratgyűjteménye is van: 18 ezer pálmalevél és papír kézirat, másfélmillió könyv és sok ezer rövid értekezés, amelyek tárgya a keleti és nyugati vallások, filozófiák és tudományok. Az adyari központban van ma a Nemzetközi Társulat székháza a hivatalokkal. A központ nagy kiterjedésű parkban van, egyik oldalon a Bengáli öböl, másikon az Adyar folyó határolja.

Olcott 1906-ig volt a Társulat elnöke. Halála után Annie Besant követte, közel három évtizeden keresztül nemcsak nagyszerű elnöke, hanem legalább olyan jó közvetítője is volt a teozófiai ismereteknek. Annie Besant halála után Dr. G.S. Arundale-t választották elnöknek, aki az ifjúságra összpontosította a figyelmét. Őt C. Jinarajadasa követte, aki a művészetek felől közelítette meg a teozófiát. A következő elnök a tamil Sri Ram volt, őt az angol John Coats, majd a szintén tamil elnök-asszony, Radha Burnier követte, aki 1980-tól 2013-as haláláig volt a Társulat elnöke. A Társulat jelenlegi elnökévé 2014-ben az USA-beli Tim Boyd-ot választották.

A Társulat Adyarban tartotta 50 éves fennállásának jubileumát a nemzetközivé vált Társulat odautazott tagjai részvételével. 1975-ben New York-ban a közben a Társulatból leágazott többi teozófiai mozgalommal együtt ünnepelték az alapítás centenáriumát, utána a világ sok részéről több ezren utaztak Adyarba a centenáriumi kongresszusra.

Jelenleg 54 országban működik a teozófiai mozgalom. Az Európai Központ Hollandiában, Naarden-ben található. Az Egyesült Államokban két központ is van: Illinois államban Wheatonban és Kalifornia államban lévő Ojai-i Krotonában, ahol a Teozófiai Intézet működik. Ez utóbbi teozófiai iskolájába az egész világból fogadják a tanulni vágyó társulati tagokat. A társulat ausztráliai központja Sydney-ben van, és Új-Zélandon is található egy teozófiai központ.

A Teozófiai Társulat történetével kapcsolatos tájékozatlanság Krishnamurti személyének és a Társulatban játszott szerepének tisztázatlanságában is megmutatkozik. Besant és Leadbeater „talált rá” Krishnamurtira még kisgyermek korában, észrevették, hogy rendkívül tiszta a fiú aurája. Úgy gondolták, hogy Krisztus után kétezer évvel újra várható egy világtanítói megtestesülés, és azt gondolták, hogy csak a Világtanító számára előkészített testnek lehet ilyen tökéletesen tiszta aurája. Külön kezdtek a fiúval foglalkozni, tanították, próbálták felkészíteni őt erre a feladatra. Így alakult meg Krishnamurti követőiből a Keleti Csillagrend 1911-ben, amelybe egyre többen léptek be. Krishnamurti később a személye körül kialakult kultusz miatt 1929-ben maga oszlatta fel a Keleti Csillagrendet.

Nem mindenki értett egyet ezzel a mozgalommal, sőt e miatt sokan ki is váltak a Teozófiai Társulatból, így Rudolf Steiner is, aki 1902-től 1912-ig a Német Teozófiai Társulat főtitkára volt. Steiner fokozatosan alakította ki saját elméletét, ami látszólag eltér a teozófiai alapoktól. Sajnálatos, hogy a kölcsönös félreértések és a bizalmatlanság végül teljesen elmérgesítette a helyzetet, és ez szakításhoz vezetett. Természetesen a steineri életmű éppúgy tiszteletre méltó, mint a teozófusok tanai, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben a teozófia és az antropozófia véleménye látszólag jelentősen különbözik.

Az egyes nemzeti társulatoknak sok ismert tagja volt. Ilyen volt az írek nagy költője, Yeats, vagy Thomas A. Edison, aki 1878-tól haláláig tagja volt az Amerikai Teozófiai Társulatnak. Einstein íróasztalán is ott volt H.P. Blavatsky Titkos Tanítás című könyve. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért olvassa H.P. Blavatsky írását, azt mondta, nem szégyen az, ha az ember vállalja, hogy honnan meríti az ötleteit.