A Nemzetközi Teozófiai Társulat
A teozófiai mozgalom története az Egyesült Államokban kezdődött, itt találkozott a Társulat két alapítója, Helena Petrovna Blavatsky és Henry Steel Olcott, akiket közös érdeklődésük, a spirituális jelenségek kutatása hozott össze. New Yorkban csatlakoztak hozzájuk hasonlóan gondolkodó emberek, akik úgy vélték, hogy minden vallás mélyén ugyanazok az ősi igazságok rejlenek, amelyeket bizonyos épületek és ősi szimbólumok is magukban rejtenek.
Azt szokták mondani, hogy H.P. Blavatsky adta a világnak a teozófiát, és H.S. Olcott a Teozófiai Társulatot. Olcott kiváló szervezőképességgel rendelkezett, míg H.P. Blavatsky volt az, akinek közvetítésével a tanítások érkeztek.
Az ősi bölcsesség tanítása szerint a Föld egészének, benne az emberiségnek szellemi fejlődését segíti és irányítja a Nagy Fehér Testvériség néven is emlegetett közösség, amelynek tagjai a jelenlegi szellemi tudásunkat sokszorosan meghaladó szinteken működnek. Ez a közösség a világ bármely részén minden önzetlen és az egész érdekében folytatott tevékenységet sugalmaz és támogat, így a 19. század végén hathatósan közreműködtek a Teozófiai Társulat megalakulásában és a kezdeti lépései megtételében. Ez a támogatás azóta is működik, bár az utóbbi évszázadban már kevésbé látványos formákban.
A teozófia forrásai közt megtaláljuk a szabadkőműveseket, a rózsakereszteseket, a különféle misztériumokat, az alkímiát, a templomosokat és más okkult hagyományokat.
A Teozófiai Társulat hármas célja
- Megalkotni az emberiség egyetemes testvériségének egyik magvát nemzetiségi, vallási, társadalmi osztálybeli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül.
- Támogatni a vallások, bölcseletek és tudományok összehasonlító tanulmányozását.
- Kutatni a természet még fel nem ismert törvényeit és az emberben rejlő erőket.
A gondolatszabadság elve
A Nemzetközi Teozófiai Társulat küldetésének tekinti, hogy minden országban terjessze ezeket az igazságokat. Minden tag szabadon tanulmányozhat, kedve szerint elfogadhat vagy elvethet bármit. Egyetlen egy, az első célkitűzés – az egyetemes testvériség elvének – elfogadása csupán a társulati tagság feltétele. A Társulat a gondolatszabadság elvét vallja:
„Nincs olyan tanító vagy író – magától H.P. Blavatsky-tól kezdve – akinek joga lenne, hogy tanítását vagy véleményét rákényszerítse a tagokra. Minden tagnak egyformán joga van bármely gondolati iskolát követni, de választását nincs joga ráerőszakolni másra. Sem a valamely tisztségre való megválaszthatóságot, sem a szavazati jogot nem befolyásolhatja az illetők bármiféle véleménye, vagy bármely gondolatirányhoz való tartozása. Vélemények vagy hitek nem juttatnak sem előnyhöz, sem hátrányhoz.
Az Igazgatótanács tagjai nyomatékosan felszólítják a Teozófiai Társulat minden tagját, hogy tartsák fenn és védjék meg a teozófia ezen alapelveit, cselekedjenek azok szerint és gyakorolják félelem nélkül – az udvariasság és mások figyelembevételének határán belül – a gondolat- és szólásszabadság jogát.”
A Teozófiai Társulat jelmondata: „Nincs magasztosabb vallás az Igazságnál.”
A teozófus tudja, hogy – mivel az intellektus a saját szabad légkörében tud legjobban működni – az igazságot leginkább csak akkor lehet meglátni, ha semmiféle feltétel nem köti meg a kutatás jogát és módszereit. A teozófus előtt az igazság a legmagasztosabb, ezért egyetlen embert sem kíván megkötni, hogy miképpen, hol vagy miért kutassa azt, vagy mit kell tennie vele, ha megtalálta. Minden tag kötelessége, hogy mind a maga, mind a mások gondolatszabadságát megőrizze.
A Teozófiai Társulat tanulmányozó és kutató emberekből áll, akik vagy tartoznak a világ valamelyik vallásához vagy sem, viszont a korábban említett három cél elismerése révén egyesültek. Törekvésük az, hogy elsimítsák a vallások ellentéteit, és más jó akaratú emberekkel együtt tanulmányozzák a vallási és egyéb igazságokat, azért, hogy tanulmányaik eredményét beépítsék saját életükbe és másokkal is megismertessék azokat.
A kapocs, amely összetartja őket, nem egy közös vallás hirdetése, hanem a törekvés az igazság keresésére, és az egyetemes testvériségben való hit.
Azt vallják, hogy az igazságot tanulás, megfontolás, tiszta élet, a magasztos eszmények iránti odaadás, cselekvés és szolgálat útján kell keresni. Az igazságot olyan jutalomnak tartják, amelyre törekedni kell, mert az nem dogma, amelyet autoritások kényszerítenek az emberre. Azt tartják, hogy a hit az egyéni tanulás vagy intuíció eredménye, nem pedig annak megelőzője. Alapja a tudás, nem mások állítása. Toleranciájukat mindenkire kiterjesztik, nem mint egy általuk gyakorolt előjogot, hanem mint erkölcsi kötelességet. A tudatlanságot felvilágosítással és saját életük példájával akarják megszüntetni. Minden vallásban az isteni bölcsesség részleges kifejezését látják. Inkább a tanulmányozást ajánlják, mint az elítélést, inkább a gyakorlást, mint a térítést. Jelszavuk a béke, céljuk az igazság.
A Társulat ösztönzi a tagjait, hogy az egység jegyében tanulmányozzanak, a megismert tanításokon meditáljanak, és ezek eredményeképpen életükkel szolgálják az egész emberiség fejlődését.
A Társulat bátorítja a tagjait, hogy nyílt elmével vizsgálják a világ vallásait, filozófiáit, tudományait és művészeteit, hogy ezeken keresztül megértsék az időtlen bölcsességet, tiszteljék minden élet egységét és segítsék embertársaikat a szellemi ön-átalakítás felfedezésében.
A Társulatban úgy tartják, hogy minden cselekvés, érzés és gondolat befolyásol minden más élőt és minden egyes ember képes rá és egyben felelős is azért, hogy hozzájáruljon az Egész üdvéhez.