A teozófiáról és a teozófiai szemléletmódról

 

A teozófia szó jelentése isteni bölcsesség, az igazság ismerete. A kifejezés évszázadok óta használatos, de maga az isteni bölcsesség időtlen. Ez szolgál valamennyi vallás alapjául, amit mindnyájan megláthatunk, ha leválasztjuk róla a rárakódásokat és babonákat.

 

Mivel határtalan, nem lehet szavakba foglalni, a rá vonatkozó minden megállapítás csak részleges lehet.

 

A teozófia fogalma az igazság ismeretét is jelenti. Az ember jelen élete során csak részlegesen képes ennek a bölcsességnek egyes elemeit megragadni, de saját természete megismerésén át eljuthat az igazság megtapasztalásához.

 

A teozófia szemléletmód és egyben életmód is.

 

A szemléletmód alapja az, hogy minden élet egy élet. A kereső embernek önmagában kell a cseppben meglátni a tengert, és a világ változatosságában felismerni az örök Egyet. Látni, felismerni az egész emberiség testvériségét és testvért érezni a kőben, fűben és a madárban is. Mindenben az Egy Élet lüktet, mindent az Egy gondola alkotott és teremtett.

 

A világot egyértelmű törvények működtetik. Ezek közül a legfontosabbak:

 

Az ok és okozat törvénye, ezt hívják karma törvényének is. A világon nincsenek véletlenek, mindennek oka van. “Ki mit vet, úgy arat”, mondja a közmondás, és valóban: jelen életünkben az előző életeink eredményeit élvezzük, ugyanakkor a saját jövendőnket teremtjük meg. Nem mindegy tehát, hogy itt és most mit cselekszünk és mit gondolunk, mert bár gondolataink és érzelmeink hatóereje számunkra nem mindig felmérhető, mégis nagyon nagy hatással van a környezetünkre.

 

A Mindenség egy másik alapvető törvénye az újraszületés törvénye. Minden természeti folyamatban megláthatjuk a periodicitást, amely az ember létezését is meghatározza. Születünk, élünk, meghalunk, pihenünk, és a folyamat kezdődik elölről.

 

Alaptörvény az is, hogy minden egyes földi életünknek és ezek összességének, az emberi létnek feladata van. Ezt nevezik dharma törvényének. Az egyes földi életeinkben elvégzendő feladatokat, amelyek nagy része a korábbi életeinkben felhalmozott karmikus adósságok kiegyenlítése, mi magunk hozzuk létre és mi magunk vállalkozunk a kiegyenlítés módjára is.

 

Alaptörvény a fejlődés és kibontakozás törvénye. A fejlődés alatt az egyes anyagi formák fejlődését, a folyton változó környezethez való mind finomabb alkalmazkodóképességet értjük. Ezt a folyamatot a mai tudomány meglehetős pontosággal felderítette. A kibontakozás kifejezés pedig arra vonatkozik, hogy minden élőben benne rejlő isteni élet fokozatosan egyre tudatosabbá válik.

 

Alaptörvény a “mint fent, úgy lent”, az a analógia törvénye, ami annak megfogalmazása, hogy minden és mindenki Egy, minden rész belső lényege azonos az Egész lényegével, ezért bármely rész megismerése során valójában az Egészet ismerjük meg.

 

Ugyancsak alaptörvény az áldozat törvénye. Ez a törvény arra vonatkozik, hogy a bennünk élő isteni szikra megismétli az Egy áldozatát: magára veszi az anyagi világ korlátozásai azért, hogy az abban létrehozott formákon át tudatossá váljon.

 

A teozófia életmód is. Azt tanítja, hogy az isteni bölcsesség egy, a hozzá vezető út pedig sokféle. A gondolatok szabadsága jellemzi, és tisztelet az élet iránt. A testvériség jegyében vallja a megértést és toleranciát minden ember felfogása és minden világnézeti és vallási hagyomány iránt. Tanítja, hogy minden egyes embernek joga van saját útja bejárására és saját igazságának megtalálására. Tanítja, hogy az ember képes önmagát tudatosan átalakítani és egyre magasabb szintre emelkedni. – Amikor felismerjük, hogy életünk eseményeit állandó törvények irányítják és ezek a törvények megismerhetők, hatásuk pedig az emberi akarattal tudatosan irányítható, megszűnik az erőtlenségük, és sorosunknak valóban irányítóivá válhatunk