Eredeti nevén Radha Sri Ram.
A Teozófiai Társulat hetedik nemzetközi elnöke.
Radha Sri Ram 1923. november 15-én született az indiai Madrasban (mai nevén Chennai-ban), a Teozófiai Társulat Adyar-ban levő birtokán, ahol gyermekkorát is töltötte. Édesapja Nilakanta Sri Ram – aki élethosszig a Teozófiai Társulatot szolgálta, és Annie Besant egyik segítőjeként ismerjük – a Teozófiai Társulat ötödik nemzetközi elnöke volt. Édesanyja Srimathi Bhagirathi úgyszintén a Társulat tevékeny tagjának számított. Bár a család Brahmin kasztba tartozott, teozófusok lévén nem tartották magukat az abban az időben érvényesülő, a kasztok szigorú szétválasztását előíró szabályokhoz.
Teozófus család gyermekeként érdeklődése már korán felébredt a filozófiai és spirituális irányultságú kérdések iránt csakúgy, mint emberi értékeik felismerése és együttérzése a nyomorúságban és elnyomatásban senyvedők iránt. A Társulat nemzetközi központjának otthont adó gyönyörűséges birtokon eltöltött gyermekkor egy életre elültette benne a Természet iránt érzett rajongó szeretet és annak szépségei iránti fogékonyság magvát. Már kisgyermekként is sok, a világ minden tájáról származó emberrel ismerkedett meg, akik közül többen iskolatársai is voltak, így hát a harmónia és a különböző népek együttélésének elősegítése szinte a kezdetektől életének része volt.
Alapfokú oktatást teozófiai iskolákban kapott, majd 1942-ben ő lett az első hallgató, aki nagynénje, Rukmini Devi ARUNDALE által alapított Madrasi KALÁKSHETRA Nemzetközi Művészeti Akadémián a klasszikus táncok (Bharata Natya) tagozaton tanulmányait sikeresen befejezte.
Ezt követően egyre gyakrabban adott szóló táncesteket számos indiai és európai nagyváros közönsége előtt, és táncművészetét az 1951-ben Jean Renoir által rendezett „A folyó” („The River”) című filmben játszott főszerepében is megcsodálhatta a közönség. Ezt a filmet a kritikusok nagyszerű színes filmként tartják számon, és a maga idejében teljes siker volt.
Radha a tudományok területén is bizonyította tehetségét, mert szanszkrit nyelvből a Hindu Egyetemen (Benares) évfolyamelsőként szerezte meg a Művészetek Doktora címet. Később, már 1984-ben a Nágárjuna Egyetemen „az emberiességi értékek és a tanulás fontossága népszerűsítésének terén tanúsított áldozatos munkájának elismeréseként” az egyetem Tiszteletbeli Levelező Doktora címet adományozták neki.
1951-ben házasságot kötött (az azóta elhunyt) svájci állampolgárságú Reymond Burnier-vel, melynek révén svájci állampolgár lett.
1935-ben a Teozófiai Társulat tagja lett, és néhány éven át a Társulat ifjúsági, majd felnőtt alosztályainak vezetését végezte Adyarban és Benaresben. 1945 és 1951 között a Társulat indiai nemzeti társulatánál könyvtárosként és más munkakörökben is dolgozott. 1960 és 1978 között többször egymás után az indiai társulat főtitkári posztjára választják. Emellett 1959 és 1963 között a Madrasi Teozófiai Szövetség elnöki, továbbá 1954 és 1980 között az Adyari Könyvtár és Kutatóközpont igazgatói posztját is betölti – ez utóbbi részeként ellátva az intézmény keleti publikációinak és Brahma-vidyá című folyóiratának főszerkesztői feladatait is. Neki köszönhető a Hathayogapradipiká című mű egészének, a Samgitaratreákara című műből a tánccal foglalkozó fejezet, valamint más munkáknak szanszkrit nyelvből való fordítása.
Radha Burnier 1960 óta tagja a Társulat Általános Tanácsának, de emellett sok éven át részt vett a Végrehajtó Bizottság, a Pénzügyi Bizottság, továbbá a Társulat kiadóvállalata, a Theosophical Publishing House Tanácsának munkájában is. 1980-ban őt választották a Teozófiai Társulat hetedik Nemzetközi Elnökének, mely posztra 1987-ben, 1994-ben és 2001-ben is újraválasztották.
Társulati elnöksége mellett jelenleg a következő egyéb hivatali kötelezettségeket is ellátja: a Krotona Teozófiai Intézet elnöke (Ojai, Kalifornia), a Manor Alapítvány elnöke (Sydney, Ausztália), a Nemzetközi Teozófiai Központ elnöke (Naarden, Hollandia), az Olcott Oktatási Társaság elnöke, mely céljának tekinti a szegényebb néprétegekből származó gyermekek képzésének és jólétének előmozdítását. Ez a társaság működteti a nehéz anyagi helyzetűek számára létrehozott Olcott Emlékiskolát és a HPB Diákszállót, valamint több más jóléti célzatú programot és intézményt, közöttük a Teozófiai Társulat központjában működő Társadalmi Jólét Központot. Elnöke a Besant Oktatási Szövetségnek, mely számos iskolát tart fenn Indiában. Ő az Új Életet Indiának Mozgalom alapítója és elnöke. Ez a szervezet 1968 óta munkálkodik az állampolgári ismeretek, értékek és a helyes eljárási módok ismertetésén India népessége körében, melyben legfontosabb eszköze a „Wake up India” (Ébredj India!) című folyóirat. Mindemellett Radha Burnier elnöke a Madrasi Környzetvédelmi Társaságnak is.
1960 óta rendszeresen tart nyilvános előadásokat Indiában és szerte a világban is a teozófiai, filozófiai témákban, valamint a környezetvédelem és a társadalomtudományok tárgykörében, továbbá meghívott előadóként teozófiai kongresszusokon és szabadegyetemeken. Beszédeket tartott egyetemeken és rádióadásokban is.
Mint annak elnöke, szerkesztője a Társulat Theosophist (Teozófus) című nemzetközi folyóiratának. Az általa írt és a folyóirat On the Watch Tower (Az Őrtoronyban) című szerkesztőségi vezércikként megjelent írásaiban időszerű témákat gyakran lenyűgöző éleslátással tárgyal, és eme írások közül többet is sok nyelvre lefordítottak.
Eddig a következő könyvek és írások köszönhetők neki: No Other Path to Go (Nincs más járható út); Truth (Az Igazság); Beauty and Goodness (Szépség és jóság); The Way of Self-Knowledge (Út az önismeret felé); The Universal Yoga Tradition (Az egyetemes jóga tradíció) és a Human Regeneration (Az emberi megújhodás). Könyvei mellett számos cikke jelent meg a Theosophist-ban és egyéb, teozófiai vagy ahhoz kapcsolódó témák elemzésével foglakozó kiadványban a világ számos országában – gyakran fordításban.
Megválasztását követően nem sokkal – közel fél évszázadig tartó távolmaradás után – J. Krishnamurti elfogadta meghívását, és meglátogatta az Adyar-i központot. Ezt követően, ha Madras-ban járt, gyakran megfordult ott. Radha Burnier gyermekkora óta ismerte őt, és kettőjük között mindig baráti volt a viszony. Neki köszönhetően a tagok közül sokan belátták, hogy Krishnamurti tanításai kíméletlen nyíltságukban is alapvetően és szigorúan a teozófia talaján állnak.
Mivel Radha Burnier célja, hogy a Teozófiai Társulat társadalmi, környezetvédelmi feladatait és az elmélyült spirituális tudás megszerzése iránti küldetését ismételten és hangsúlyozottan tudatosítsa a szervezetben, mindig következetesen kiállt a társadalmi alapértékek mellett, és szembeszállt az erkölcsi romlás minden formájával és jelével. Ez tükröződik írásaiban is, melyekben kiáll a környezet- és állatvédelem ügye, valamint nehéz helyzetű embertársaink megsegítése mellett.
A Teosophical Encyclopedia-ból fordította: Miskolczi Gábor