Geoffrey Hodson a viktoriánus kor Angliájában született, és pályája hagyományos polgári pályaként indult. Az I. Világháborúban a Brit Hadsereg tisztjeként szolgált a nyugati fronton, és ez az élmény életét teljesen más irányba, a teozófia irányába vezérelte. Az ott megtapasztalt sok kegyetlenség, fájdalom és szenvedés indította arra, hogy egész további életét a tudatlanság fátylának fellebbentésére áldozza, ami – véleménye szerint – a háborúk és az emberi szenvedés elsődleges okozója.
Hosszú élete alatt elismert személyiséggé vált világszerte, nemzetközi teozófiai tanfolyamokat vezetve háromszor járta körbe a világot. Végül hosszabb ausztráliai tartózkodás után Új-Zélandon, Aucklandben telepedett le, és új-zélandi állampolgárságot is kapott.
Teozófus tanító, okkultista, látnok, misztikus, jógi, gyógyító, filozófus, humanitárius segítő, inspiráló szónok – szerteágazó tevékenységét ezek a fogalmak körvonalazzák a legjobban. A nemzetközi teozófiai mozgalom történetének egyik kiemelkedő képességekkel bíró kutatója, aki indíttatását szintén a Leadbeater-Besant-féle kutató csoportban szerezte. Későbbiekben előbb egy arkangyal, majd egy Mester tanítványává vált, és az így tanultak alapján – kiegészítve saját tisztánlátó kutatásainak eredményével – több mint ötven könyvet, közel kétszáz újságcikket írt. Kutatási területéhez tartozott szinte minden, ami a fizikai érzékszervekkel nem észlelhető világ része, de különösen szívesen foglalkozott az angyali világok és azok lakóinak kutatásával.
Élete végéig folyamatosan, tudatosan és önmagával szemben rendkívül magas követelményeket támasztva fejlesztette önmagát, elmélyült a jóga gyakorlásában. Tisztánlátó és tisztánhalló képességét a tudományos vizsgálatok igényességének szintjére fejlesztette. Folyamatosan finomodó képességeit a természet rejtett birodalmainak kutatásában használta fel, ahol relatíve korlátoktól mentesen térben és időben képes volt saját fizikai teste fölé emelkedni, s ez által teljes tudatossággal a világ bármely pontjára, vagy a tudat bármely belső szintjére eljutni.
Szerény, régi vágású úriember volt, önzetlenül bárkinek bármikor a rendelkezésére állt, aki segítségét, tanácsát kérte. Mindig készséggel adott interjút a média felkérésére is. Mindezért pénzt sohasem fogadott el, mivel úgy tartotta, hogy a spirituális életben szolgálatért cserébe pénz elfogadása a képességek, az érzékelés gyengüléséhez, vagy akár teljes elvesztéséhez is vezethet. Teljességgel elutasított bármilyen „guru-imádatot”. Önmagáról csak annyit mondott: a teozófia tanulója vagyok. Életelvét ajánlotta másoknak is jó tanácsként: „A teozófiát tanítsd, ne a saját zavaros nézeteid!”