FŐOLDAL | CENTENÁRIUMI OLDAL

Teozófia Magyarországon

(Bevezetés, befejezés és kiadásra előkészítés: L.A.Volodarszkij)

Nemrég a Magyar Köztársaság Moszkvai Nagykövetsége és a Magyar Kulturális, Tudományos és Információs Központ kerekasztal-beszélgetést tartott „A társadalmi rendszerváltás törvényszerűségei és sajátosságai Közép- és Kelet Európában” című témáról.

A megbeszélés során nemcsak közgazdaságról és politikáról esett szó. Nagy jelentőséget kapott a kultúra és a szellemiség problémája. Így e sorok szerzője Szilágyi Ákos budapesti irodalom professzornak kérdést tett fel a magyarországi teozófiáról és a volt „szocialista barakk” országai teozófiai mozgalmának újjászületéséről.

A professzor azt mondta, hogy hallott a Magyar Teozófiai Társulatról, tud Blavatskyné munkáiról, de természetesen szeretne többet tudni, mivel Magyarországon a modern teozófiai élet még nagy talány a magyar értelmiség túlnyomó többsége számára.

Amikor Szilágyi úr meghallotta, hogy én az Orosz Teozófiai Társaság „Teozófiai Értesítő”-jét képviselem, még nagyobb érdeklődést tanúsított, és megjegyezte, hogy a századelő magyar teozófiai anyagai majdnem mind nyilvánosak Magyarországon – mind az ő részére, mind mások számára is, akik ezek iránt a kérdések iránt érdeklődnek.

Úgy vélem, hogy nagy értéket képviselnek az Orosz Teozófiai Társulat elnökének és a „Teozófiai Értesítő” kiadójának, A.A. Kamenszkajának a cikkei, melyek első kézből valók, és nemcsak nélkülözhetetlen összegzést tartalmaznak, hanem magukon viselik ennek a csodálatos időszaknak a szellemét is.

„Jóval azelőtt, hogy Magyarországon a teozófiai mozgalom elkezdődött, az irodalomban vázlatok jelentek meg a teozófia nyomán, és néhány kiváló magyar író - így vagy más formában - teozófiai téziseket tárgyalt meg, műalkotásaikban pedig teozófiai gondolatokat fejtettek ki. Magyarországon mindig nagy érdeklődés övezte a szellemi kérdéseket. A magyar - lélekben misztikus, ilyen értelemben emlékeztet a szlávokra.

Magyarországon nagy érdeklődés övezi az okkult tudományokat és a spiritizmust is. Azt mondják, hogy nincs falu, ahol ne ismernének könyveket ezekről a kérdésekről. Sok városban és községben lelkesednek a spiritizmus iránt. Néhány évvel ezelőtt Budapesten megalakították az első teozófiai kört, amely 6 főből állt. A tagok rendszeresen összegyűltek, olvastak, és a teozófiáról beszélgettek. Nagy lökést adott a mozgalomnak Annie Besant érkezése, aki nem egyszer Budapestre utazott és néhány napot ott töltött. Nagy segítséget jelentett I.Cooper-Oacly asszony, aki utasításaival és tanácsaival irányította az induló csoport munkáját.

Jelenleg Budapesten 7 csoport létezik, amelyhez több mint 70 tag csatlakozott. Két évvel ezelőtt Magyarországon megszerveződött a mozgalom, és Magyar Teozófiai Társulatként engedélyezték. Sokan érdeklődnek Magyarországon a mozgalom iránt, de a társulatba való belépést körbeveszik az ismert feltételek, amelyek garantálják, hogy a belépő alapvetően ismeri a teozófiai tanításokat, valamint hogy komolyan szeretne a teozófia területén dolgozni. A fő tevékenység Budapesten összpontosul, ahol gyakran összejöveteleket, előadásokat és beszélgetéseket tartanak. Más városokban is vannak tagok, de új központok eddig nem alakultak.

A Magyar Teozófiai Társulat nagyon szeretne egy teozófiai folyóiratot kiadni, és remélhetőleg álmukat hamarosan megvalósítják. Néhány teozófiai könyvet már lefordítottak magyar nyelvre és kiadtak. A teozófiai érdeklődés megjelenik minden társadalmi osztály és különböző foglalkozások képviselői közt, de a vallás mindeddig félre áll és idegenkedik tőle. A mozgalomnak tudományos-etikai jellege van.

Fiatalságától és kis létszámától eltekintve, a Magyar Teozófiai Társulat magára vállalta az V. Nemzetközi Teozófiai Kongresszus megrendezését, ami május 30-án lesz Budapesten. Nagy készülődés folyik a vendégek fogadására, és már kidolgozták a kongresszus nagy és érdekes programját.

(A.A. Kamenszkaja: Teozófia Magyarországon –

Teozófiai Értesítő 1909. 5-6. szám)

„Megkaptuk az értesítést Budapestről az V. Nemzetközi Teozófiai Kongresszusról. …

A Kongresszus munkája 7 szekcióban folyik:

1. Testvériség,

2. Vallás, misztika, mítoszok, legendák, a Teozófiai Társulat története,

3. Filozófia,

4. Tudomány,

5. Művészet,

6. Propaganda, szervezés, a munka módszerei, javaslatok,

7. Okkultizmus.

A Magyar Szekció két javaslatot tesz:

1. Egy nemzetközi teozófiai kiadványt létrehozni, amely néhány nyelven jelenne meg.

2. Teozófiai iskolát alapítani a szónokok képzésére.

Külön időt szentelnek egyéb kérdések megvitatására. Vázlatosan ezek a következők:

1. Hogyan kell a teozófusok oktatásának történnie?

2. Mi a kongresszusok szervezésének legjobb módszere, és milyen kérdések kerüljenek legfőképp megvitatásra a kongresszusokon?

3. Hogyan gyűjtsünk össze minden, a hivatalos tudományt a teozófiához közelítő esetet?

4. Mik a legjobb bizonyítékok, amit a reinkarnációról szóló tanítás alátámasztására összegyűjthetünk?

5. Mi a teozófia álláspontja a spiritizmussal kapcsolatban?

A kongresszus idején művészeti kiállítást rendeznek.

Készül a magyar költő, Madách Imre mély, misztikus drámájának, „Az ember tragédiájának” - amit már néhány nyelvre lefordítottak - a színrevitele.”

(A.A.Kamenszkaja: V. Nemzetközi Teozófiai Kongresszus

– Teozófiai Értesítő, 1909. 1. szám)

„Az V. Nemzetközi Teozófiai Kongresszust ebben az évben Magyarországon, Budapesten¹ rendezték.

A Duna partján, a magyarok fővárosában, a szép városban, kéklő, könnyű ködszerű hegyektől szegélyezve, ragyogó égbolt és ragyogó déli nap alatt gyűlt össze az V. Nemzetközi Teozófiai Kongresszus.

A kongresszus megnyitója a Szentháromság napján volt. A Pester Loyd ízléses növényekkel és művész-teozófusok képeivel díszített gyönyörű termében, kb. 300 teozófus gyűlt össze. …

A kongresszust egy magyar férfikar éneke nyitotta meg, akik egy imádságot és a Himnuszt énekelték el. Azután a képviselők sorban köszöntötték az összejövetelt, mindenki a saját nyelvén. Beszélt a magyar, brit, orosz, francia, német, olasz, skandináv, finn társulat képviselője, valamint a bolgár és a cseh küldöttek. Felolvasták a köszöntő leveleket és táviratokat, aztán Annie Besant mondott beszédet, amelyben arra mutatott rá, hogy az emberiség krízist él át, és készülődik a magasabb tudatszintre való emelkedésre. Mindenhol, a tudományban, művészetekben, vallásban világosan érezhető az átmenet: valami régi visszavonul, valami új születik, és a világ várakozással teli…

Az első összejövetelen a három szláv – a bolgár, cseh és orosz - képviselő beszélt. … Este, közös teázás után, dr. Seipers Münchenből „Az okkult anatómiáról és orvoslásról” címmel tartott beszámolót.

A következő nap dr. R. Steinernek, a német mozgalom vezetőjének előadásával kezdődött, „Buddhától Krisztusig” címmel. …

Utána Fontaine úr Párizsból előadást olvasott fel: „Néhány szó a fotográfia alkalmazásáról a pszichikai jelenségek tanulmányozásában” címmel.

Ebédszünet után megbeszélés következett a nevelés új módszereiről teozófiai megvilágításban.

Aztán Wolfram asszony Lipcséből előadást olvasott fel a német mítoszokról, Nagy Dezső úr Budapestről pedig - a magyar mítoszokról.

Ugyanezen a napon este a Nemzeti Színházban előadták Madách Imre magyar költő drámáját, Az ember tragédiáját. Ez a drámai költemény telve van mély teozófiai gondolatokkal. A magyar teozófusok választékosan és tehetségesen jelenítették meg. A lélek teljes története, bolyongása és a megtestesülései hatalmasan és képszerűen haladtak el a megigézett közönség tekintete előtt.

A kongresszus harmadik napja dr. Ungár Sándor előadásával kezdődött, melynek címe: „Teozófusi életerők” volt. …

Ez után E. Vindust, a holland mozgalom vezetője beszélt, témája: „A druidák szimbolizmusa és misztériumai”. …

A harmadik előadás tehetséges honfitársnőnké, A.V.Unkovszkajáé volt, „Szín-hang-szám módszer” címmel.² A.V.Unkovszkaja munkája, amit érdekes művészeti és zenei illusztrációk kísértek, hatalmas benyomást keltett. A hallgatók kívánságára két nap múlva megismételte az előadást a Teozófiai Társulat helyiségében. … Ebéd után közkívánatra Unkovszkaja asszony folytatta előadását, és a gyakorlatban mutatta be elméletének alkalmazását. Általános lelkesedésre „eljátszott” egyet a kongresszusi teremben függő képek közül, amely az angyali hírnököt ábrázolta. A kép ibolyaszín tónusú volt. Ünnepélyes és finom, mély szépségű korált kapott.

Öt órakor Migrei Zs. úr Budapestről előadást tartott a megismerés modern elméletéről teozófiai szempontból.

Este Annie Besant „A magasabb tudat feltárulása” címmel nyilvános előadást tartott.

A negyedik napon dr. Seipers befejezte előadását az okkult anatómiáról és gyógyításról.

Annie Besant beszédet mondott Krisztusról.

Az utolsó előadás A.A. Kamenszkaja beszéde volt „Orosz filozófia és a teozófia” címmel. …

Befejezésül A.Besant néhány szót szólt az ilyen nemzetközi kongresszusok - az egész teozófiai mozgalom számára - fontos jelentőségéről. …

Befejezésül pár szót kell feltétlenül ejteni a kongresszus ideje alatti kiállításról, a legmagasabb szintű teozófus-művészekről. Többségük misztikus vagy szimbolikus karakterű.

Az „Angyali hírnök” ujjongó arccal beszél a fokozott örömről; az asszony lehajol a Buddha ábrázolás előtt és lábai előtt sírva fakad. … Mély nyugalom hat át ettől a képtől.

Néhány képen egy imádkozó aszkéta auráját ábrázolták. Pár elbűvölő tájkép mintha asztrális fényben tükröződött volna.

Sok más érdekes vázlat és tanulmány közül kiemelkedik a lengyel festőművész K. Sztabrovszkij³ négy képe. Szokatlan erejű átélést tapasztalunk ettől a zenei képtől, amely asztrális vihartól tombol és kitárulkozik a Devachan látványa. …

Sok az érdekesség ezen a kiállításon. A művészetben - kétségtelenül a teozófia befolyása alatt - az alkotás új korszaka nyílik meg, amelynek hangja a szellemiség és a tisztaság.

(A.A.Kamenszkaja: „Nemzetközi Teozófiai Kongresszus Budapesten –

Teozófiai Értesítő 1909. 1.szám)

A Magyar Teozófiai Társulat további munkájának összefoglalásához sajnos nagyon keveset tudunk. Néhány hír a Teozófiai Értesítő forradalom előtti számaiban található, „A teozófiai mozgalom krónikája” rovatban.

A Magyar Teozófiai Társulat első főtitkára Ágoston Gyula volt, halálával egyidejűleg 1910-ben átadva posztját. 1911-ben a Teozófiai Társulat magyar szekciójának elnöke Nádler Róbert professzor lett, aki Budapesten lakik (Andrássy út 71).

1911 szeptemberében a MTT meghívására látogatást tett Budapesten A.A. Kamenszkaja és A.V. Unkovszkaja. Az Orosz Teozófiai Társulat elnöke előadást tartott „A teozófiai társulat küldetése”, Unkovszkaja pedig zenei kísérettel illusztrált előadást tartott „Szín-hang-szám módszer” címmel.

1915-ben az I. Világháború tetőpontján Nádler Róbert a Magyar Teozófiai Társulat megbízásából javaslatot tett a foglyok és családtagjaik segítésére, nemzetiségre és felekezetre való különbségtétel nélkül. A Teozófiai Társulat magyar szekciójának határozatára jelentést terjesztett elő a Berni Bizottság elé a háború által sújtottak megsegítésére.

A magyar teozófusok életét ebben a periódusban még szűkösebben lehet összefoglalni, de néhányan közülük ma is nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Így Helena Rerich A.M. Aszejevhez, az ismert almanach, az „Okkultizmus és jóga” kiadójához írt leveleiben, amelyek a Rerich Múzeumban, New Yorkban találhatók, D.N. Popov beszámolót fedezett fel egy figyelemre méltó csoport tevékenységéről. Ezek az adatok elismert teozófus tekintélyek véleményével együtt kétségkívül különös értéket képviselnek.⁴

„Az utóbbi időben mindenfelé különféle pszichikai képességekkel rendelkező személyek jelentek meg. Köztük többségben vannak természetesen a médiumok, de nagyszerű, értékes mediátorok is léteznek. Így az úgynevezett mediátorok is médiumok, de ők az elmúlt életeik során felhalmozott pszichikai képességekkel tűnnek ki. Most nagyon nagy szükség van ezekre a mediátorokra ahhoz, hogy a tudat elmozduljon a szűklátókörű materialista világnézet holtpontjáról. Tehát nemrégiben csodálatos magyarországi mediátorok kis csoportjával kerültem kapcsolatba. A mediátor transzban az Akasha krónikából olvas, legnagyobb részt az Atlantiszi időkből, és azt automatikusan leírja. Két-három év alatt nagy mennyiségű befejezett könyv és kézirat gyűlt össze. A könyveket magyarul írják, és egy munkatárs, aki kiváló nyelvész, lefordítja angolra. Remélik, hogy az egyik ilyen fordítás alatt álló könyvet hamarosan elküldik nekem átnézésre, Vezetőjük útmutatása alapján. Mesterük elárulta nekik a nevét, amely hangzása szerint közel áll a tibetihez, de természetesen mindezek a nevek a messzi múlthoz tartoznak, ám lehet, hogy ennek a Mesternek a jelenlegi neve ismerősnek tűnhet a számunkra.

A jelenség nagyon érdekes és megnyilvánulásában felbecsülhetetlen. A mediátor teljesen szokatlan képessége az Akasha krónikában olvasás, ez pedig a történelem és a régi tudás sok elveszett oldalát tárja fel, így pl. az atlantiszi asztrológiát és gyógyítást. Ha valami eljut hozzám a körülmények jövőbeni változásáig, azt megosztom önnel.

(E.I.Rerich – A.M.Aszejevhez, 1950.01.07.)

„A tudás a térben a rendíthetetlen Akasha krónikában őrződik meg. Lesz idő, amikor ezek a feljegyzések megvilágosodott tudattal olvashatóak lesznek. Világos, hogy semmi el nem múlik, hanem minden megőrződik a Világ Karmájának krónikájában. Az emberiség be tud majd lépni nemcsak a mi világunk, hanem távoli, más világok tudásának tárházába is. Akasha feljegyzések csodálatos kézirata van most a birtokomban, amit egy magyar mediátor olvasott el transzban. Leírta egy közép-ázsiai törzs életét, egészen addig, amíg megjelent köztük Buddha tanítása. A kézirat rendkívül meggyőző történetiségével és az ismertetés szépségével. A tibeti fennsík természetét és a Transz-Himaláján túli hegyeket olyan világosan és igazsághűen ábrázolja, hogy én, aki bejártam ezeket a helyeket, nem tudtam letenni a könyvet. Ezeknek a helyeknek a hangulata mesterien elragadó. Szintén nagy érdeklődést váltanak ki azok az oldalak, amelyek ismertetik a régi kultuszt, a mágikus tanításokat, amelyek a közép-ázsiai nomádok között terjedtek szét akkoriban. Mondják, hogy hasonló kéziratok tucatjaival rendelkeznek. Többek közt leírták az én elmúlt életeimet is, de most nem írom le azokat, mivel elkallódhat az úton.”

(E.I.Rerich – A.M. Aszejevnek, 1955.3.11.)

Csak reménykedhetünk, hogy ezek a felbecsülhetetlen anyagok nem pusztultak el az utóbbi évek terrorja alatt, és még elfoglalják helyüket az emberiség ezoterikus kultúrájának kincseskamrájában.

A századunkban bekövetkezett nagy kataklizmák sok kapcsolatot szakítottak meg a világ és Európa teozófiai társulatai között, különösen a totalitárius rezsim feltételeit mutató országokban. Sok orosz teozófus szomorú sorsa ismert számunkra, magyar barátaiknak eddig nincs ilyen tragikus útjuk. Gondolom, Horthy tengernagy kormányzása idején még lehetőségük volt szabadon kifejteni saját nézeteiket, de a sztálini kommunista hullám, amely elsodorta Magyarországot a II. Világháború után, természetesen félbeszakította „a fény lovagjainak” tevékenységét.

A magyar teozófiai mozgalomról ma számunkra annyi ismert, hogy a Magyar Teozófiai Társulat Reicher László katolikus pap vezetésével újjászületett, és sikeresen elkezdte munkáját. A Magyar Teozófiai Társulatnak virágzást és sikert kívánunk a „Fény útján”, mely reméljük új értékekhez és jövőbeli együttműködéshez vezet.⁵