Nilakanta Sri Ram (1889–1973), a Nemzetközi Teozófiai Társulat ötödik elnöke 1953 és 1973 között.
Teozófus családban született, később feleségével együtt dolgoztak a teozófiai eszmékért. A Madrasi Egyetemen szerzett matematika diplomát. Nem fejezte be mesterfokozatát, mert addigra a teozófia belépett az életébe, és teljesen belemerült a munkába Dr. Annie Besant közvetlen munkatársa és segítőjeként. Sri Ram a Teozófia Társulatban tanárként kezdte a Besant által alapított teozófiai iskolákban, majd később segített neki újságírói tevékenységében. Annie Besant fiatal titkáraként (1929-33 között) teljesen a teozófiai munkának szentelte magát. Segített neki az Új India c. lap szerkesztésében, az indiai szabadságért folytatott küzdelemben. Segített a Nemzetközösség törvényjavaslata indiai részének elkészítésében, amelyet a 20-as években a brit parlamentben terjesztettek elő. Annie Besant utolsó éveiben ő gondoskodott róla. Besant fiaként szerette, és egy könyvébe a következőket írta: "Sri Ram szeretettel és áldással. Tarts ki a végsőkig."
Sri Ram megelégedett azzal, hogy csendben dolgozzon a háttérben. Bár Adyarban három elnök alatt töltött be különféle tisztségeket, volt pénztáros (1937–1939), titkár (1939–1941) és a Társaság alelnöke (1942–1946), Indián kívül kevéssé ismerték 1953 februárjáig. Amikor C. Jinarâjadâsa elnöki megbízatása a végéhez közeledett, Sri Ramot jelölte, és őt nevezte meg a legbölcsebb embernek, akit ismert. A Társaság történetében először a leköszönő elnök személyesen adta át az újnak az elnöki felelősséget. Mire Sri Ram elnök lett, már öt könyve jelent meg, amely lefedte a teozófia minden területét.
Sri Ram a Társaság elnökeként soha nem kényszerítette személyiségét vagy nézeteit másokra. Hosszú órákat dolgozott, de mindig elérhető volt, hogy útmutatást adjon akár személyes problémákban, akár a teozófia széles területén. Határozott volt, de mindig kedves és toleráns. A feltett kérdésekre világosan felelt és bölcsességgel fejtette ki nézeteit. Inkább elveket, mint részleteket hangsúlyozott. Egyfajta hidat képezett régi és új között. Önzetlen életével példa volt.
1946-tól Sri Ram sokat utazott és előadásokat tartott a Indiában, Európában, Angliában, az USA-ban, Ausztráliában, Új-Zélandon és számos európai országban, valamint Dél- és Közép-Amerikában, Afrikában. India minden részében járt, a jelenlegi Pakisztánban, Bangladesben, Burmában és Srí Lankán is. Bármit is mondott, nagy megértéssel és szeretettel közvetítette mind az előadásokon, mind az emberekkel folytatott sok privát beszélgetésben. Látogatásai tartós és mély hatást gyakoroltak. Bármennyire is racionális és intellektuálisan meggyőző volt a tanítása, mélyen megérintette a hallgatók szívét saját szeretetteljes lényével és a személyes tapasztalat által megvalósított értékek világos meggyőződésével. Írásaihoz a keleti bölcsesség hátterét hozta, kombinálva a modern gondolkodás és tudás éles tudatosságával, valamint az emberi problémák érzékeny megértésével.
Amikor Dr. Besant 1933-ban meghalt, a Teozófiai Társulat éppen egy kritikus időszakon ment keresztül, talán ez volt a legnehezebb az összes nehéz helyzet közül. Ebben az időszakban J. Krishnamurti elhagyta Adyart, és sok száz tag, köztük néhány nagyon aktív és kiemelkedő személyiség is elhagyta a Társulatot. A felszín alatt levő feszültség az okkultizmus felé húzó irányzat, illetve a Krishnamurtit követők alapvető belső változást ösztönző tábora között feszült. Sri Ram kiemelkedő hozzájárulása az volt, hogy ügyesen kivezette ebből a válságból a társulatot. A válság nem öltött konkrét formát egy látható konfliktusban, hanem egy mentális kettősség természetében volt jelen. Elnöksége alatt a világ minden tájáról apránként kezdték felismerni, hogy Krishnamurti lázadása nem katasztrófa volt a Társulat számára, hanem hasznos esemény.
Sri Ram érdeme, hogy elnökségének húsz éve alatt megváltoztatta a perspektívát. Visszatérve az alapítók szellemiségéhez, hangoztatta a teljes gondolatszabadság fontosságát a szellemi életben, és a tekintetet a személyes horizontról az emberi sorshoz kapcsolódó problémák széles körére emelte.
Legértékesebb örökségét saját szavai foglalják össze legjobban: "A létező művészetek közül az élet a legmagasabb szintű intelligenciát igényli, és a legszigorúbb. Az élet megtapasztalása végső soron az önmagunkban lévő természet megtapasztalása, amely szépségként, szeretetként és igazságként jelenik meg.”