A XIX. század végén és XX. század első felében általánosan elterjedt, és gyakran vádként felhozott nézet volt, hogy a teozófia vallás, a Teozófiai Társulat pedig egyház – egyesek szerint szekta.
Bár a teozófusok minden vallást, egyházat és szektát az egyetemes emberi kultúra részének tekintenek, és úgy vélik, mindegyiknek megvan a maga helye az emberiség spirituális tapasztalatszerzésében, ezeket a nézeteket mégis határozottan cáfolják. Minthogy az utóbbi évtizedekben világszerte egymás után alakultak olyan, a különböző ezoterikus irányzatokat tanulmányozó és gyakorló csoportok, szervezetek, társaságok, amelyek nem egyházak vagy szekták, így ma már ritkábban találkozhatunk az ilyen minősítésekkel.
A lexikonok meghatározása szerint általában vallás az, aminek teológiája van, (ennek részei a vallásos hit, gyakorlat és élmény tanulmányozása és magyarázata, különösen a gondolatok Istenről és a világhoz való kapcsolatáról, valamint a vallásos oktatás hivatásos tanfolyama), aminek dogmái vannak, és aminek követői vannak. Dogmának nevezzük a tantételeket vagy azok összességét a hitről vagy az erkölcsről, amit az egyház határoz meg, és gyakran parancsoló módon tesz közzé. A vallások követőit általában jellemzi az Isten, vagy valami természetfeletti szolgálata és imádata, a vallásos hitben vagy annak megtartásában való meggyőződés és odaadás iránta.
A már idézett gondolatszabadság elve alapján kijelenthetjük, hogy a teozófia tanításai között sem teológiát, sem dogmákat nem találunk, sőt minden tanulmányozó azt és annyit fogad el a tanítások közül, amit és amennyit össze tud egyeztetni a saját élete tapasztalataival. Egyetlen írás szerzője, egyetlen tisztségviselő sem lehet előírt vallásos magatartás tárgya, minden tag maga dönti el, kit és mennyire tisztel. Emiatt a teozófia nem nevezhető vallásnak.
Ezzel együtt el kell ismerni, hogy a magukat teozófusnak tartók is csak kereső emberek, tele erényekkel és hibákkal, mint mindenki más. Így szinte törvényszerű, hogy időnként felbukkantak és felbukkannak olyan emberek vagy csoportok, akik megpróbálnak egyes tanításokat dogmaként, egyes tanítókat pedig csalhatatlan autoritásként kezelni. Mindaddig, amíg nézetük, tevékenységük nem ütközik a gondolatszabadság elvébe, ezt is tiszteletben kell tartanunk.
Ugyancsak a lexikonok meghatározása szerint egyház-nak nevezzük a vallásos hívők testületét vagy szervezetét, illetve egy vallásos testület papságát. Minthogy a Társulatban nem léteznek a teozófiát kötelezően hitként felfogó „hívők”, ugyanakkor nincs (kötelezően elfogadandó) papság sem, ezért a Teozófiai Társulat egyházként sem fogható fel. Szektá-nak pedig olyan, a nagyobb vallási közösségtől tudatosan leszakadó és gyakran az ellen harcoló kisebb vallási közösséget nevezünk, amely bizonyos tanításokat egyoldalúan hangsúlyoz, és tagjaitól általában szigorúbb aszkézist követel. Mivel sem a Nemzetközi Teozófiai Társulat, sem a Magyar Teozófiai Társulat nem volt soha része semmilyen vallási közösségnek, amiből esetleg kiválhatott volna, ezért szektának sem minősíthető.