Embléma Magyar Teozófiai Társulat
 
Kezdőoldal
HírekA Teozófiáról rövidenA teozófiáról bővebbenA Teozófiai TársulatA Társulat alosztályaiA társulat jelvényeA Teozófia nagy tanítóiCentenáriumi oldalHonlapajánlóTeozófiai kiadványok
Felhasználónév:

Jelszó:

 

  

Tisztelt Látogató!

Köszönjük, ha
személyi jövedelemadója 1%-át Társulatunknak ajánlja fel.

Az így befolyt összeget
új könyvek kiadására fordítjuk.
Adószámunk:

19672414-1-42

 

 

A Teozófia nagy tanítói
JELENA IVANOVNA RERIH
1879 –1955

Jelena Ivanovna Saposnyikova 1879. február 12-én született Szentpéterváron, egy ismert építész – akadémikus gyermekeként. Kutuzov marsall dédunokája volt, egyik nagymamája is részt vett több csatában, talán innen is eredhet Jelena Ivanovna harcos lelkülete. „A legkedvesebb szavam: a harcos lélek” – vallotta magáról. Gyerekkora óta megvolt benne az igazságosság és a részvét érzése a szerencsétlenek és a nyomorultak iránt. Ezek az érzések annyira belülről fakadtak, olyan elszántak és határozottak voltak, hogy szülei gyakran féltették is a lányukat, nehogy forradalmár legyen belőle.

Gyerekkoráról annyit tudunk, hogy a kislány érzékenységével tűnt ki, a szépség minden megnyilvánulása lenyűgözte, különösen a természeté. Öt évesen szinte észrevétlenül tanult meg folyékonyan olvasni, képeket és újságokat nézegetve, s amilyen gyorsan és erőlködés nélkül sajátította el az ábécét, úgy tanult meg folyékonyan franciául és németül is. Már hat éves korában három nyelven beszélt, olvasott és írt. Nagyon önálló volt, rengeteget olvasott. A környezetéből szinte mindenki hozzá fordult gyermekkorától kezdve, hogy elmesélje neki az átélt eseményeket, segítségét kérték sérelmek és vitás kérdések megoldásában. Jelena előre megérzett apróbb vagy nagyobb eseményeket, amik később beteljesültek. Tudta előre az orosz-japán háború kimenetelét, vagy hogy Németország vereségével fejeződik be az I. Világháború, ill. azt is, hogy a forradalom szörnyűségei nem érintik a szűkebb családját.

Kilenc évesen gimnáziumba iratkozott, ami nem jelentett számára különösebb problémát, mert tökéletesen elég volt egyszer elolvasnia egy kisebb verset vagy prózát, és szóról szóra el tudta ismételni. Szépen rajzolt, lelkesen zenélt. 16 évesen aranyéremmel fejezte be a gimnáziumot. Ezek után a szentpétervári konzervatórium zeneiskolájában folytatta tanulmányait.

 

Mindig nagyon elegáns volt, belső szépsége kívül is megnyilvánult. Élete feladatául állította maga elé, hogy férjhez menjen, elképzelése szerint egy ismert személyhez, aki a művészet valamely ágát szolgálja, és rendkívül kiemelkedő tehetséggel van megáldva. Kívánsága teljesült, mert 1900 nyarán megismerkedett Rerihhel, aki ismert művész volt már akkoriban, s egy év múlva összeházasodtak. Megkezdték hősies útjukat, amit életük végéig együtt jártak.

Fiaik gyerekkoruktól fogva a szülők gondolatvilágában nőttek fel. Jurij a háborús történelemért, filológiáért és botanikáért, míg Szvjatoszláv a festészetért és a botanikáért lelkesedett. Jurij már gyerekként egy ismert orientalistától vett órákat. Otthon gyerekelőadásokat rendeztek, színházba, koncertre jártak. Rerihék a XX. század elején az orosz kultúra sok képviselőjével tartottak kapcsolatot vagy barátkoztak, így pl. Mengyelejevvel, Blokkal, Sztaszovval, Gorkijjal, Muszorgszkijjal, Rimszkij-Korszakovval.

 
Jelena Ivanovna kitűnt önuralmával és rettenthetetlenségével. Rerih egyik jegyzetében visszaemlékszik, hogy egy alkalommal viharban keltek át a novgorodi tavon, s a csónak annyira megtelt vízzel, hogy majdnem elsüllyedt. Jelena lelki erejét és nyugalmát megmutatva azt mondta: „Mindennek ellenére butaság lenne elsüllyedni” – és dolgozott maga is, férfiasan, mint az evezősök.

Közeli ismerősük így emlékszik vissza a házaspárra: „Ilyen családdal még nem találkoztam. Egyedülálló házasság volt ez, amelyben az emberek szerették és tisztelték egymást, és egész idő alatt, minden percben és órában figyelembe vették egymás véleményét. Sem nézeteltérés, sem szemrehányás nem volt köztük, még a meg nem értés árnyéka sem.”
Jelena Rerih volt az első orosz nő, aki egy nagy indiai expedíció teljes (öt és fél évig tartó) útján mindvégig kitartott. Rerih ezt írta róla: „Az ázsiai ösvények gyakran nehéz, keskeny hegyi emelkedők, gázlókkal, repedésekkel és üregekkel. És igen, a rablókkal való találkozás szintén nem valami kellemes. De Jelena lélekjelenléte csodálatos volt, éppen rablótámadás idején. Jeanne d’Arc-hoz hasonlóan így kiáltozott: ’Bátran! Bátran!’. Igen, volt sok veszélyes találkozás, és mindig túléltük – különösebb szörnyűség és baj nélkül.”

 
Jelena az expedíció idején írta „A buddhizmus alapjai” c. könyvét. Ebben a könyvben Gauthama Buddha tanításának etikai alapjairól beszél. A könyv szövege költészettel teli, lehetővé teszi, hogy megérintse az olvasót Buddha tanításának szelleme, az egyszerű tanításé, amelyben egyszersmind benne rejlik a világegyetem lenyűgöző szépsége is. Azt emeli ki ez a könyv, hogy nincs igazi részvét férfiasság nélkül, és bátorság nélkül nem érhető el az igazi önfegyelem. Türelem és bátorság nélkül nem lehet az igazság tudásának mélyébe hatolni és fellelni az Arhatok bölcsességét. Tudvalevő, hogy Gauthama tanítványaitól megkövetelte a félelem érzésének teljes megsemmisítését. Rettenthetetlenséget kívánt gondolatokban és cselekvésben.
Az öt és fél éves expedíció végével Rerihék a Himalája lábánál telepedtek le, a Kulu völgyében. Az expedíció befejezése után létrehozták az „Uruszvati” Himalájai Intézetet a gyűjtött anyagok feldolgozására és tudományos kutatás céljára. Az intézet első tiszteletbeli elnöke Jelena Ivanovna lett. Itt saját dolgozószobát alakítottak ki számára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a hófödte hegyekre. Sokat írt ekkoriban, tökéletesen átadta magát a filozófia tanulmányozásának.

 
Összeállított egy könyvet titkos apokrifekből, ami Párizsban látott napvilágot 1929-ben. A „Keleti kriptogrammák” c. munka egy gyűjtemény a nagy tanító életéről szóló nem kanonizált elbeszélésekből, valamint példázatok és próféciák. A „Keleti kriptogrammák” az áldott Buddháról szóló történettel kezdődik, aki megelőzte Krisztust, megmutatva a rettenthetetlen megismerésre törekvés útját. Krisztus, a magas igazságot az üdvösség (megmentés) útján mutatta fel. A Krisztusról szóló elbeszélés megmutatja, hogy nem az ács fia lett egyszerűen a magas erkölcsi ismeretek és minőségek birtokosa. A könyvben szerepel egy költői elbeszélés a Világanyáról is.
Jelena Ivanovna korábbi művei előkészítették az olvasót az „Élő etika” gondolataira, amely tanítások összefoglalása. Az igazi tanítások két ismertetőjelről ismerhetők fel: az első – a törekvés a közjóra, a második – minden egykori tanítás elfogadása, amely felel az első ismertetőjelre.

Az „Élő etika” alapgondolata, hogy közeleg az idő, amikor a lélek kezd el uralkodni az intellektus fölött. Az emberiség széles rétegeit megérintik a magasabb világok. Bolygónkon állandó a lélek átalakításának folyamata. A kifinomult lélek a földön a küzdelmet és előrehaladást kívánja. A kifinomult természet nem a szerencsét keresi, hanem állandóan a tökéletesedésre törekszik.

„A leglényegesebb feladat, ami az emberiség előtt áll: szintetizálni a szellemit és az anyagit, egyénit és univerzálist, magánt és közösségit.”

Ehhez az emberiségnek gyökereiben felül kell vizsgálnia saját roskatag világnézetét, rá kell eszmélnie saját helyére és rendeltetésére a világegyetemben, rá kell ébrednie minden élőlény egymástól való függésére, és felelősséget kell vállalnia minden gondolatért, érzésért és tettért. Az idő rettenetes, de egyben csodálatos is. Betetőz és újjáépít. A kulcs a tanítás felfogása: nem valamiféle „szemmel-olvasás” az elérhetetlen magasságokban, hanem a szívnek és a léleknek szóló tanítás átélése, megtapasztalása. Az élő etika a szívhez fordul. A tanítás középpontjában az ember áll, az ember etikai fejlődése, az ember földi és kozmikus rendeltetésének megértése. A szív határtalan. A lángoló szív vezet el a magas világok ismeretéhez.

Az élő etika gyökeres megértése – az evolúció megértése. Az evolúció fő szándéka a tökéletesedés. A tanítás mindennek a fejlődését hangoztatja a legkisebb atomtól kezdve, hiszen a legparányibb homokszem is az Abszolút része.
Nyikolaj és Helena Rerih már 1920-ban megalapította Amerikában az Agni Jóga Társaságot, amely 1946-ban New-York Állam jogrendje szerint bejegyzett non-profit társulat lett. A Társaság ma is teljes mértékben önkéntes hozzájárulásokból tartja fenn magát, tevékenységük során kiadják könyveiket, valamint érdeklődők kérdéseire válaszolnak.

Az Agni Jóga Társaság szándéka az ősi keleti hitbölcselet és a modern nyugati gondolatok szintézisét létrehozni, egyfajta hidat teremteni a spiritualitás és a tudomány között. Tanításaik a mindennapi életre vonatkoznak. Az Agni Jóga a Tanítással segíti a keresőket az erkölcs és a spiritualitás terén, hogy az érdeklődők megtanulják „uralni” az életüket, és ezzel hozzájáruljanak a közjó megteremtéséhez. Ebben az értelemben az Agni Jógát valóban „élő etikának” is nevezhetjük.

Jelena Ivanovna elmélyülten fordított. Lefordította a „Kelet serlegét” és szinte emberfeletti erőfeszítéssel oroszra ültette át Helena Petrovna Blavatsky „Titkos tanítás” c. munkáját.

Széleskörű levelezést folytatott. Részint a Rerih által létrehozott egyesületekkel kapcsolatban, részint más okokból. Levelezett például Roosevelt elnökkel is, akihez első levelét 1934-ben intézte, ebben figyelmeztette az elnököt Amerika háborús fenyegetettségére. Az elnök – széles világnézetű ember lévén – megértette, hogy a nem mindennapi emberek nem mindennapi dolgokkal foglalkoznak. Jelena az elnök figyelmét kicsit később Kelet felé fordította. Keletről beszélve Oroszországra is gondolt, s azt, mint a világ szerkezetében létrejövő természetes egyensúlyként említette. Néhány év múlva a Szovjetunió és az USA egymás szövetségesei lettek a II. világháborúban. A hidegháború idején is prófétai hangú jövendölés és optimizmus áradt a soraiból: „Ne aggódjatok, világkatasztrófa nem lesz!” – írta munkatársainak.

Sok levelében fellépett a nők védelmében: hangját hallatta a nők elnyomása és megalázása, rabszerű függése miatt. Úgy vélte, hogy a nőknek részt kell venniük a harcban, az élet akadályainak leküzdésében, hogy erőik megedződhessenek és megmutathassák igazi lényegüket. A szépség és harmónia megteremtéséhez a nők egysége szükséges. Jelena Rerih egy nőkből álló testvéri, közös szervezetről álmodott, akik lelkiséget hoznának életünkbe. Asszonyok, anyák gyűlnének a lélek zászlaja alá – amelyre a Szeretet, Tudás és Szépség lenne írva – és az anyákkal együtt az egész világ gyermekei gyülekeznének alatta nemre, fajra, nemzetiségre és vallásra való különbségtétel nélkül. Jelena Rerih arról álmodott, hogy a következő korszak nemcsak a nagy együttműködés korszaka lesz, hanem egyben a nők korszaka is.

„A gondolat nélküli élet – győzelem nélküli.” – mondta. És csak az igazán nagyok tudnak nagyot gondolni…

1947-ben, férje halála után Jelena Ivanovnának nehéz volt a kihalt házban maradnia. Jurij fiával együtt Bombay-be utazott, majd Kalimpongba. Sok éven át várt az engedélyre, hogy visszatérhessen Oroszországba, de az engedély sohasem érkezett meg. Jelena Rerih 1955. október 5-én hunyt el.

„Képesnek kell lenni magad előtt hordozni a tanítást, mint az utolsó lángot, mint az utolsó falat ételt, mint az utolsó korty italt.” – írta teozófusi hitvallásaként. Végződjön kedvelt, állandóan ismételt biztató szavaival ez a róla szóló írás: „Előre! Előre! Csak előre!”