Embléma Magyar Teozófiai Társulat
 
Kezdőoldal
HírekA Teozófiáról rövidenA teozófiáról bővebbenA Teozófiai TársulatA Társulat alosztályaiA társulat jelvényeA Teozófia nagy tanítóiCentenáriumi oldalHonlapajánlóTeozófiai kiadványok
Felhasználónév:

Jelszó:

 

  

Tisztelt Látogató!

Köszönjük, ha
személyi jövedelemadója 1%-át Társulatunknak ajánlja fel.

Az így befolyt összeget
új könyvek kiadására fordítjuk.
Adószámunk:

19672414-1-42

 

 

A Teozófia nagy tanítói
HELENA PETROVNA BLAVATSKY
(1831-1891)

HELENA PETROVNA BLAVATSKY

Helena Petrovna Jekatyerinoszlavban (ma Dnyepropetrovszk, Ukrajna) született. Apja, Peter von Hahn ezredes német (mecklenburgi) nemesi családból származott, felmenői háromszáz évvel korábban telepedtek le Oroszországban. Anyai ágon ősi orosz hercegi családok, a Fagyejevek és a Dolgorukijok sarja, akik családfájukat a IX. századig vezették vissza. Helenát – apja katonatiszti elfoglaltsága, illetve anyja betegsége és korai halála miatt főként nagyszülei nevelték. A lánynak nyugatias, úri nevelést biztosítottak, de Helena ott élt a XIX. század elejének orosz valóságában, parasztok és katonák között, s ez a világ telve volt a maga földi vaskosságával, népi hiedelmeivel, babonáival és mély vallásosságával. Helena pszichikus képességei, tisztánlátása már gyermekkorától fogva megmutatkozott, a hatóság is többször kikérte a véleményét egyes elkövetett bűntények felderítésénél. Végigolvasta a családi könyvtárban megbújó több száz okkult könyvet, köztük Paracelsust és Agrippát, akiknek művei már nem tudtak „újat mondani” a tizennégy éves ifjú hölgynek. Már ekkor nyolc nyelven olvasott és beszélt. Gyönyörűen, koncert-szintűen zongorázott. A társadalmi konvenciók és a családi normák által megkövetelt kötöttségeket nem tűrő lázadó természetéhez, kemény akaratához, öntörvényű személyiségéhez jól illett kedvenc időtöltése, a lovaglás, természetesen lehetőleg a legszilajabb lovon. A család életformája volt az utazás, s mikor Helena nagyapját kinevezték Grúzia kormányzójának, nagyszüleivel ő is Tifliszbe költözött. Tizenhét évesen dacból és a környezetéből való kitörési vágytól hajtva hozzáment a nálánál jóval idősebb Nyikifor Blavatsky tábornokhoz, akitől háromhónapnyi rettenetes együttélés után megszökött. A házasság ugyanis nem a megszabadulást, hanem újabb elviselhetetlen kötöttséget hozott számára. Konstantinápolyba szökött, majd egy okkultista herceg barátja segítségével onnan tovább folytatta útját.

Már gyerekkorában több kritikus helyzetben érezte, hogy egy védelmező óvja az életét, s 1851-ben Londonban személyesen is találkozott védelmezőjével, akit gyermekkori látomásaiból olyan jól ismert. Azt követően még néhányszor találkozott Mesterével, Moryával, aki beszélt neki arról a feladatról, amit Blavatskynénak kell majd a jövőben elvégeznie az ő irányítása alatt.

A következő tizenöt évben kétszer-háromszor körbeutazta a Földet. Világvárosokban és Isten háta mögötti helyeken élt, látott és tanult, keresett és tovább keresett, tökéletesítette képességeit. Járt Egyiptomban, ahol mágiát tanult egy idős kopttól, bejárta Európát, Kanadában a vörös indiánok kultúrájával, Illionisban a mormonok tanaival ismerkedett, New Orleans-ban a voodoo szertartásokat tanulmányozta, míg Peruban az ősi civilizációkat, majd Indiában töltött éveket. Tibetbe – többszöri próbálkozása ellenére – csak a későbbi években sikerült bejutnia. Bakancsban és gyakran férfiruhába öltözve utazott. Oroszországba tíz év múltán tért vissza, ahol éppen spiritiszta-őrület volt, s Helena Petrovnát képességei alapján médiumnak vélték. Később a Kaukázusba költözött, ahol a bennszülött törzsek között töltött el öt évet. Ez az átmeneti korszak arra szolgált, hogy akaratával teremteni tudjon, hogy megtanulja pszichikus erejét uralma alá hajtani. Számtalan fizikai-pszichikai krízisen ment keresztül, miközben megszerezte az irányítást okkult erői fölött. Mindez egyfajta előkészület volt, hogy felkészüljön igazi életfeladatának teljesítésére.

1866-ben ismét kezébe vette a vándorbotot, elhagyta Oroszországot, a Balkánon, Egyiptomban, Szíriában és Olaszországban járt. Itt harcolt Garibaldi oldalán a mentánai csatában és súlyosan megsebesült. 1868-ban már újra Indiában, majd Tibetben van, hogy ott okkult képességeit tökéletesítse. A következő állomás Görögország, majd Egyiptom, ahol hajótörést szenvedett. Kairóban egy időre letelepedett és sikertelen kísérletet tett egy spiritiszta társulat alapítására. Az 1870-es évek elején ismét utazgatott: Szíria, Palesztina, Libanon, majd Kelet-Európa az úti célja.

Képességeinek nagyon széles skáláján játszott – egészen prózai foglalkozásoktól a magas művészi tevékenységig szinte mindent megtapasztalt: volt Oroszországban sikeres kereskedelmi vállalkozó, majd egy művirágkészítő gyárat virágoztatott fel, de dolgozott egy nyakkendő-készítő üzemében is, amikor Amerikában élt. Emellett Madame Laura művésznéven koncertezett Orosz- és Olaszországban, Párizsban pedig festő és karikaturistaként kereste kenyerét.

1873-ban New York-ba utazott Mestere utasítására, majd rá következő évben – szintén az ő utasítását követve – ellátogatott Eddy elhíresült farmjára, amely különféle spiritiszta jelenségek színhelye volt. Itt találkozott Henry Steel Olcott ezredessel, akivel 1875. november 17-én New York-ban megalapították a Teozófiai Társulatot.

H.P.B. ekkor már a Fátyoltalan Izisz című könyvén dolgozott, amely aztán világszerte komoly érdeklődést váltott ki. Túl azon, hogy az első kiadás tíz nap alatt elfogyott, a könyv hét hónap alatt három kiadást ért meg. Ezért a művéért szabadkőműves diplomát kapott, a műben kifejtett – a vallási dogmatizmussal és a tudományos materializmussal szembeni – szabadkőműves gondolatok elismeréseképpen.

Az időközben amerikai állampolgárságot kapott Blavatskyné 1879-ben Olcottal együtt a Mester utasításait követve Bombay-ba ment, ahol egy újságíró – A.P. Sinnett – segítségével próbálta felhívni a figyelmet a mai szóhasználatban „paranormális” jelenségekre. Még ebben az évben elindították a The Theosophist című folyóiratot, amely világszerte kiterjedt levelezést indított meg. 1882-ben a Teozófiai Társulat központja hivatalosan Indiába, Adyarba költözött, ahol ma is működik. Blavatskyné számos indiai körutazáson vett részt 1879-80 között.

A 80-as években Blavatskyné egészségi állapota igen megrendült, valójában Mesterei közbenjárása állította helyre annyira egészségét, hogy még folytatni tudja a munkáját. Támadások is érték időközben, az angliai Pszichikai Kutató Intézet egyoldalú jelentésében csalónak és szélhámosnak titulálta. Eközben ő Würtzburgban keményen dolgozott a Titkos Tanítás című fő művén, amiről talán a legtöbbet lehet hallani, de amit kevesen ismernek és talán még kevesebben értenek, mivel feldolgozása komoly előtanulmányokat igényel. Az akkor környezetében élők szerint a mű valódi szerzői a Testvériség Mesterei. Ebben az esetben is – úgy, mint a Fátyoltalan Izisz esetében – a Mesterek összegyűjtötték az anyagot és H.P.B. „belső látása elé tették”. Ez a mű, amelynek első két kötetét 1888-ban adták ki, ott feküdt többek között Albert Einstein éjjeliszekrényén is, aki korszakalkotó eredményeihez Blavatskyné metafizikáján keresztül jutott el.

Ez a különleges asszony 1887-ben angol teozófusok egy csoportjának hívására végleg Londonba költözött, ami aztán a teozófiai munka európai központja lett. Itt halt meg 1891. május 8-án, ez a nap az óta a Teozófiai Társulat Fehér Lótusz ünnepe. Halála egy rendkívüli földi életnek vetett véget, munkája hatását évszázadokig érezheti az emberiség. Az évezredek és évmilliók ködébe vesző Ősi Bölcsesség egyes részeit átadta a világnak, és ezekből az ismeretekből nőtt ki a XX. és XXI. század okkultizmusa, illetve számtalan ezoterikus irányzata.