FŐOLDAL | CENTENÁRIUMI OLDAL


Reicher László

(1924 – 2000)



Reicher László 1924-ben Aradon született, és ott végezte iskolai tanulmányai nagy részét. Mivel azon a vidéken több nemzetiség él együtt, anyanyelvén kívül megtanult románul és németül is. Korán elkezdett érdeklődni a technika iránt, saját készítésű detektoros rádióval vette a magyarországi adásokat. Később rádiótechnikát tanult.

Szülei Aradon kerültek kapcsolatba a teozófiával, és a Nemzetközi Teozófiai Társulat romániai szervezetének voltak a tagjai. László már gyermekkorában megismerkedett a teozófiával, édesapja adta kezébe az első teozófiai tárgyú könyveket. Az édesapa és a szülői könyvtár nyitogatták az eleven kisfiú érdeklődését a világra, és kezdték kialakítani a világról alkotott elképzeléseit.

A II. világháború alatt jött át Magyarországra, ami természetesen az ő életébe is beleszólt katonáskodás, front, amerikai hadifogság képében. A háború után Budapestre került, és aradi teozófusok útmutatásai alapján keresett kapcsolatot a Magyar Teozófiai Társulattal, amelynek tagjai közé lépett. Mivel a társulat komoly könyvtárral rendelkezett, ennek munkájában vállalt feladatokat, és rövidesen a társulat könyvtárosa lett, s az maradt 1950-ig, amikor a társulatot a kommunisták politikai okok miatt betiltották. Ez után is aktív tagja maradt a társulatból alakult baráti körnek, ami rendszeresen szervezett összejöveteleket, kirándulásokat stb. Továbbra is igyekeztek teozófiai ismereteiket megőrizni, amennyire lehetett fejleszteni. Ennek érdekében ápolták a nemzetközi kapcsolataikat is. László kétszer járt a társulat nemzetközi indiai központjában, többször az európai központban. E látogatások során merült fel az az ötlet, hogy szervez egy közép-kelet-európai teozófus találkozót a 60-as évek vége felé. Ennek kapcsán ment Lengyelországba, ahol találkozott a még élő teozófusokkal, és így ismerkedett meg feleségével. Zsófi szülei szintén teozófusok voltak, és 1968-ban történt házasságkötésük után Budapesten éltek tovább együtt.

Angol, német és román műszaki fordító és tolmács volt, amikor nyugdíjba ment. Ettől kezdve minden energiáját a teozófiának szentelte. A hetvenes évek elején újraindultak a jóga tanfolyamok, ehhez kapcsolódva lassan újra be lehetett vinni a köztudatba a teozófiát. A nyolcvanas évek vége felé már érdeklődő társaságoknak tartottak bevezető előadásokat, beszélgetéseket a teozófia kérdéseiről. Az érdeklődők és szimpatizánsok biztatására Reicher László, felesége támogatásával és segítségével indította újra hivatalosan is a Magyar Teozófiai Társulatot 1991. május 8-án, Helena Petrovna Blavatsky halálának századik évfordulóján. A társulat elnökeként tanulmányi csoportokat indított és vezetett, több mint húsz könyv kiadásán dolgozott, több TV műsorban is beszélt a teozófiáról. Emellett a szabadkatolikus egyház papjaként misézett, keresztelt és temetett is. Bár elnöki tisztéről 1999-ben lemondott, a tagság munkássága elismeréséül örökös tiszteletbeli elnöknek fogadta el.

Haláláig nagyon sokat dolgozott a teozófiáért, nyilvános és társulati előadásokat tartott, fordított, óriási levelezést folytatott, az egész világgal kapcsolatot tartott. Tevékenysége hűen tükrözi személyiségének azon vonásait, amelyek mindvégig jellemezték: élénk, aktív, mozgékony. Ebből következik, hogy nagyon sokat utazott még a szocializmus ideje alatt a lezárt határokon át is. Rendkívül jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkezett, bárhol bárkivel azonnal érdekes beszélgetéseket volt képes kezdeményezni. Ráérzett a század egyik óriási vívmányára, az információáramlás fontosságára. Mindig óriási levelezést folytatott postán, interneten keresztül, s a levelekre azonnal válaszolt. Széles érdeklődési körébe minden beletartozott, a gazdaság, a környezet, a tudomány, a politika stb. A televízióban főleg a politikai és tudományos műsorokat követte figyelemmel, az ismeretterjesztő, tudományos műsorokat sokszor videóra vette, hogy másoknak is meg tudja mutatni. Különösen a természettudományok érdekelték. Aktívan politizált, az országos ünnepi rendezvényekre mindig elment. Érdekelte a család, a nemzet, az egész emberiség sorsa, érte – értük küzdött, harcolt, időnként konfliktusokba is keveredett, de mindig valamiért, valakikért, a jobbért! Érdeklődése mindig nyitott volt, és élete végéig az is maradt, de nem csak önmagának gyűjtötte az ismereteit, hanem azokat mindig át kívánta adni másoknak is szinte a bőség zavarával küszködve.

Sokan sokat tanultunk tőle a teozófiáról, de megtanultuk tőle a tudásszomjat, a bátorságot, amivel átverekedte magát ezen a zűrös XX. századon és annak magyar történelmén, ahogy mindig az igazához hű ember tudott maradni a nehéz helyzetekben is. Sokat küzdött, harcolt az isteni igazságért, és sikerült egy külön helyet örökre kiharcolnia a világban, a teozófiában!


A pályarajzot Dr. Minya Klára készítette Reicher László Teozófiai panoráma c. könyvéhez